Budapest

„Pest nem egy uralkodó kegyének köszönhette létrejöttét, mint Potsdam vagy Karlsruhe, hanem népe energiájának és saját, természetes adottságainak. Európa egyik leggazdagabb országának közepén áll ez a város, olyan folyó partján, amely fél Európát átszeli, … a város éghajlata elsőrangú, és minden irányban korlátlanul terjeszkedhet. Mindebből előre látni Pest-Buda ragyogó jövőjét.” (Lord John Paget, 1835.) A lord nemcsak nagyszerű írónak, de kiváló jósnak is bizonyult, hiszen a város a korábbi évszázadokhoz viszonyítva „rakétasebességgel”, mintegy ötven év alatt Európa egyik világvárosává vált. Amíg azonban mindez megvalósulhatott, sok víz folyt le a Dunán.

Nehéz a város születésnapját meghatározni. Vajon a mai Gellért- vagy Vár-hegyen több ezer évvel ezelőtt, fából, földből és kőből felépített, kelta várat (oppidum) tekintsük-e kezdetnek? Talán azok a kelta-eraviszk telepesek a város alapítói, akik felfedezték a mai Római-fürdó meleg vizét és a forrás mellett felépülő telepüknek már nevet is adtak? A pesti oldalon is a rómaiak hagyták az első településnyomokat, a barbár támadások ellen épített Contra Aquincum formájában (Március 15. tér).

A rómaiak – átvéve az Ak-Ink (Bő víz) nevet -, megépítették a tartományi székvárossá terebélyesedő Aquincumot a mai város III. kerületében. Ez már valóban város volt, utcákkal, terekkel, üzletekkel és fürdőkkel.

Lehet, hogy 1259-et kellene születési dátumnak tekinteni, amikor egy oklevél először említi egymás mellé helyezve a mai világváros magját képező három települést: „Budát (Vetus Buda), Új-Budát (Nova Buda) és Pestet (Castrum Pest). Ha a tragédiák utáni újjászületést is „születésnapként” jelölnénk, akkor Budapest szinte állandóan ünnepelhetne – megemlékezve Buda visszafoglalásáról (1686), a nagy pesti árvízről (1838), a város lövetéséről, bombázásáról (1849 és 1944-1945) vagy az 1880-as évek filoxérapusztításáról. Ez utóbbi egycsapásra megszüntette a budai szőlőművelést, terjeszkedési lehetőséget biztosítva a gyorsan növekvő városnak.

A nagyvárossá válás fontos állomása 1950. január 1., amikor 7 várost és 16 községet csatoltak a fővároshoz, és ezzel kerületeinek száma 10-ről 22-re duzzadt.

Budapest Timelapse videó

A mai világváros 525 km2 területet foglal el, amiből egyharmad-kétharmad arányban részesedik a hegyes-völgyes Buda és a „lapos” Pest. A ma 23 kerületre osztott fővárosban mintegy 1,77 millió ember él (2001), de a napi bejárókkal és a turistákkal együtt ez a szám jóval meghaladja a 2 milliót. Ide összpontosul az ipar fele, a külkereskedelem nagyobb része. Budapest a székhelye az összes országos főhivatalnak, innen indul minden vasúti fővonal és a nyolc országos főútból hét.

A margitszigeti vízesés és a tó környéke oázis a nagyváros szívében: elmaradhatatlan úticélja minden fővárosi kirándulásnak.

Legfontosabb látnivalók Budapesten

  • A Parlament és környéke – Kossuth és Rákóczi szobrával és a forradalmi áldozatok örök lángjával
  • Szent István-bazilika – a magyar kereszténység legértékesebb ereklyéjével, a Szent Jobbal
  • Az Andrássy út – a Világörökség része — egységes építészeti megjelenésével, nem utolsósorban az Ybl Miklós által tervezett Magyar Állami Operaházzal
  • A Hősök tere – a Millenniumi Emlékművel, a Szépművészeti Múzeummal és a Műcsarnokkal
  • A Nemzeti Múzeum – a magyarság ezeréves történetét bemutató kiállításokkal
  • A Váci utca, a Vörösmarty tér és a Duna-korzó – ahonnan megcsodálhatjuk a budai vár elénk táruló panorámáját
  • A budai vár – a Világörökség része — a Nemzeti Galériával és a Mátyás-templommal
  • A Margitsziget – hatalmas park a főváros szívében, a szabadidő eltöltésének megannyi lehetőségével

A város története évszázadról évszázadra az ország története is. A honfoglalás után, 900 körül telepedett le a magyar fejedelmi törzs a mai Óbuda és Csepel-sziget területén. Az Árpád-házi királyok idején az uralkodó székhelye azonban Esztergom és Székesfehérvár volt. A tatárjárás (1241) után kezdett IV. Béla király várépítkezésbe a mai Vár-hegyen (1255). Ezután emelték a Nagyboldogaszszony-templomot, és épült fel a középkori polgárváros.

Zsigmond német-római császár és magyar király (1387-1437) Budát Európa jelentős városává tette. Hunyadi Mátyás (1458-1490), a tudomány- és művészetkedvelő uralkodó tovább gazdagította a várost. Halála után folyamatosan halványult a királyi udvar és vele együtt a város fénye, Buda török kézre kerülése (1541) pedig a 150 éves hódoltság kezdetét jelentette. Több sikertelen visszafoglalási kísérlet után végül 1686-ban felszabadult Buda és az ország. A XVII-XVIII. sz. fordulóján jelentős építkezések indultak Pesten és Budán, ez a kor hagyta ránk a barokk palotákat, templomokat, lakóházakat.

A XIX. sz. elején fellendült a gazdasági élet is. József nádor kezdeményezésére megalakult a Szépítő Bizottmány, amely a maga korában modern városrendezési elveket juttatott érvényre. A valóban korszerű város felépítését – legalábbis a pesti oldalon – a Duna is „segítette”. Az 1838. március 15-i árvíz romba döntött és megrongált mintegy ötezer épületet, melyek helyén új, modern város születhetett meg.

1849-ben átadták a Lánchidat, a Regensburg alatti Duna-szakasz első állandó hídját, és ezzel, ha de jure nem is, legalább de facto összekapcsolták Pestet és Budát. 1866-ban indult meg a Belvárosból Újpestre a lóvasút, majd 1874-ben megépült a fogaskerekű, a világ harmadik ilyen rendszerű hegyi vasútja. A Nyugati pályaudvartól a Király utcáig 1888-ban már villamos járt, és a kontinens első földalatti vasútja 1896-ra, a millenniumi ünnepségekre készült el. Az első világháborút lezáró trianoni békediktátum (1920) következtében az ország összezsugorodott, Budapest azonban növekedett. Pezsgő kulturális, művészeti élete, valamint egyre híresebb gyógyfürdői révén méltó társává vált a többi európai fővárosnak.

Budapestet kiismerni aligha lehet! Ismerkedni vele, tanulmányozni, kóstolgatni, kincseiből szemelgetni, beszívni valóságos és szimbolikus „levegőjét” – mindez megvalósítható, csak idő kell hozzá, nem is kevés. Valójában nincsen használható tanácsunk, ami segítené a városnézésre készülődőt… Azaz mintegy 1,8 millió tanács van, hiszen minden pestinek van legalább egy kedvenc házsarka, vendéglője, gyepdarabkája vagy Duna-parti lépcsője.

A leghasználhatóbb jó tanács a látogató számára még mindig az, hogy „ugorjon fejest” ebbe a városba, fedezze fel önmagának! Van természetesen számos látnivaló, mely az „ezt nem lehet kihagyni” kategóriába tartozik. Hát ne is hagyják ki, de a „nagyok” mellett lássák meg a „kicsit is”.

Nézzenek be egy-egy udvarba, sétáljanak be egy-egy mellékutcába és egyenek egy adag sült oldalast kovászos uborkával valamelyik külvárosi piacon. Ha csak tehetik (és nem féltik a cipőjüket, meg a bokájukat), akkor ne a lábuk elé, hanem mindig felfelé nézzenek! Hihetetlen a kincsestár az ember szemmagassága felett az épületek homlokzatán, oromzatán és tetején.

Budapest nemcsak vendégszerető, de vendégbarát város is. Mindössze három menetjegyet kell váltani és felülni a 19-es budai, a 2-es, majd a 6-os pesti villamosjáratokra (lehetőleg valamelyik végállomáson, hogy ülőhely is legyen!). Mire valaki végigutazza ezeket a vonalakat, majdnem mindent látott, ami fontos Budapesten. Az a „kevés” pedig, ami kimaradt, már belefér – a hátralévő 364 napba.

A belváros

„Kell az országnak egy szív ” – írta Széchenyi István, amikor először fogalmazódott meg benne az egyesített Budapest gondolata. A fővárosnak is kell egy szív, folytathatnánk a legnagyobb magyar gondolatsorát, és mi más lehetne ez, mint a Kossuth Lajos tér. Helyén a XIX. sz. első felében még szemétlerakó volt. Mai elnevezését 1927-ben, az „első” Kossuth-szobor felállításakor kapta (Horvay János műve ma Dombóváron látható), a jelenlegi szobor főalakja Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása (1952). Parkjának egy-egy része történelmi korok mementója: ilyen az országzászló és a forradalmi áldozatok öröklángjának környéke, a halála 200. évfordulójára készült II. Rákóczi Ferenc-szobor (Pásztor János, 1935), és az 1956-os sortűz áldozatainak jelképes sírja. Nemzeti ünnepeken a tér megtelik közönséggel.

A parlament az ország egyik legnagyobb épülete, egyben Budapest egyik jelképe (Steindl Imre, 1885-1904). Lenyűgözőek a méretei: hossza 268, szélessége 118, magassága 96 m, alapterülete 17 745 m2. Az Országgyűlés először 1896. június 8-án, a honfoglalás millenniumi évében ülésezett itt.

Az Országház eklektikus palotáján a neogótika, a barokk és a reneszánsz stílusjegyei is érvényesülnek. A díszlépcsőházban Lotz Károly freskói alatt jut a látogató a 27 m magas kupolacsarnokba, ahol nagy uralkodóink szobrai vigyázzák a 2000. január 1. óta itt őrzött Szent Koronát és a koronázási ékszereket. A vezetéssel látogatható épületben az üléstermek mellett a – nyilvános – Országgyűlési Könyvtár is helyet kapott.

A Kossuth Lajos teret keletről a Néprajzi Múzeum – korábban Magyar Királyi Kúria (Hauszmann Alajos, 1893-1896) – és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium eklektikus épülete, a Parlament építészeti tervpályázatán harmadik díjat kapott alkotás (Bukovics Gyula 1895-1897) zárja le. Térre néző árkádjai alatt a magyar mezőgazdaság nagyjaira panteonjuk, Alkotmány utcai sarkán az 1956. október 25-i sortűz áldozataira emléktábla és a közepén kiégetett magyar zászló emlékeztet.

Nagy Imre emlékművét (Vértanúk tere) a mártírhalált halt miniszterelnök 100. születésnapján avatták fel (Varga Tamás, 1996). A Báthory utcában egy másik vértanú miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos emlékét idézi a művészi kialakítású örökmécses.

A Szabadság téren áll – ma már a közelmúlt történelmi kuriózumaként – az egyetlen megmaradt budapesti szovjet hősi emlékmű. A tér belváros felé eső oldalán a fák között a „ Virulj” emlékmű (Telcs Ede, 1930) mesél a hajdani parkültetésekről. A párhuzamos Hold utcában áll a magyaros szecesszió egyik legszebb budapesti alkotása, a hajdani Postatakarékpénztár épülete (Lechner Ödön, 1900). Az utca másik oldalán a nagy gonddal helyreállított csarnokba érdemes benézni. Egyike az 1897 februárjában megnyitott öt vásárcsarnoknak.

A neoreneszánsz stílusú, klasszicista homlokzatú Szent István Bazilika (Hild József, Ybl Miklós, Kauser József, 1851-1905) érdekessége, hogy nem az egyház, hanem a főváros tulajdona (Szent István tér). Érdemes felmenni a bazilika bal oldali tornyába – lifttel – a rendkívüli kilátás reményében. A jobb oldali toronyban kondítják meg az ország legnagyobb, 9 tonnás harangját. Védőszentjének, István királynak két szobrát az előcsarnokból nyíló kapu felett és a főoltáron (Stróbl Alajos) helyezték el. A szentély mögötti Szent Jobb-kápolnában őrzik a magyar kereszténység legértékesebb ereklyéjét, Szent István mumifikálódott jobb kézfejét. Az ereklyét minden augusztus 20-án díszes körmenetben viszik körbe a templom környékén.

Az Erzsébet tér és a tőle elválaszthatatlan Deák tér egykor Pest városfalakon kívüli vásártere volt. Közepén a város egyik legszebb kútja csordogál: a Danumus-kút főalakja a Dunát, mellékszobrai a Tiszát, a Drávát és a Szávát szimbolizálják (Ybl Miklós, Fessler Leó, 1880-1883). A terek belváros felőli oldalát két luxusszálló zárja le, míg a Kiskörút felőli oldalon többszintű közlekedési csomópont alakult ki. Itt találkozik a két metróvonal a millenniumi földalattival (utóbbinak itt kis múzeumát rendezték be) A volt autóbusz-pályaudvar műemlék épülete és az előtte lévő park alatti építmény kereskedelmi, kiállítási és konferencia helyszín lett, s mélygarázsnak ad helyet. A Deák tér látványosságai közé tartozik a klasszicista stílusú Evangélikus templom és mellette az Országos Evangélikus Múzeum, valamint a monumentális Anker-ház.

A 2,3 km-es Andrássy út (1872-1885) is hozzájárult Budapest világvárosi hangulatához (Lechner Lajos). Ybl Miklós jegyzi építészként a Magyar Állami Operaházat, egyik legszebb neoreneszánsz középületünket (1875-1884) is.

Az Opera homlokzati fülkéit Erkel Ferenc és Liszt Ferenc alakja, (Stróbl Alajos), főpárkányát híres operaszerzők szobrai díszítik – Monteverditől Smetanáig. A belső terek freskóit (Székely Bertalan, Lotz Károly) azok is láthatják, akik délutánonként vezetéssel járják végig a házat.

Az igazi élmény természetesen egy előadás megtekintése, nemcsak az őszi-téli idényben. A budapesti Opera ugyanis Európában egyedüliként a BudaFest idején (augusztus első heteiben) is várja előadásokkal az opera és balett szerelmeseit.

A sétálóknak átadott Nagymező utcát a Pesti Broadway-ként emlegetik. A színházak és szórakozóhelyek utcájában van a Radnóti Miklós, a Thália, a Fővárosi Operett Színház, a Mikroszkóp Színpad, az Új Színház. A felsorolás különböző műfajokat is jelöl – a tradicionális magyar kabarétól az operetten át az avantgarde-ig. Aki pedig párizsias hangulatú mulatóba vágyik, töltsön egy estét az eredeti formájában helyreállított Moulin Rouge-ban. Kár lenne kihagyni a főváros egyik különleges élményt adó múzeumát, a Mai Manó császári és királyi fotográfus hajdani műterméből kialakított Magyar Fotográfiai Múzeumot.

A Jókai teret névadó regényírónk szobra (Stróbl Alajos), a Liszt Ferenc teret Adyé ékesíti (Csorba Géza, 1960). Lisztre, a zeneköltőre, a Zeneakadémia alapító elnökére a téren álló szobra (Marton László, 1986) és a Zeneművészeti Főiskola szecessziós palotája, egyben a koncertélet központja emlékeztet – nappal! Éjszaka ugyanis a „fejük tetejére állnak” a terek. Este 8 után megtelnek a kávéházak, éttermek, pincék, pizzériák és a környező utcák zenés szórakozóhelyei. Ha a Nagymező utca a Broadway, akkor a Liszt Ferenc tér a Times Square Budapesten.

A Sugárúton és a Ligetben

Az Andrássy út a Nagykörutat az Oktogonnál keresztezi: a tér e nevet nyolcszögű alakjáról kapta. Hajdanában a híres Abbázia Kávéház csábított itt megállásra, ma gyorsétterem-láncok kínálják szolgáltatásaikat. (Köztük a mindenki által hozzáférhető toilette-et, ami ugyancsak ritka a fővárosban.)

A Sugárút – ahogyan az Andrássy utat nevezik majdnem minden palotája történelmi emlékhely: a Liszt Ferenc Emlékmúzeum volt a régi Zeneakadémia – az alapító-igazgató-zeneszerző lakott is itt. A régi Műcsarnokba a Budapest Bábszínház költözött. Az Andrássy út 60. sz. alatti palotában, a hajdani nyilas- és ÁVH-köz-pontban rendezték be a terror és erőszak emlékmúzeumát.

A Kodály körönd íves házsora keretében Zrínyi Miklós, Balassi Bálint, Vak Bottyán és Szondi György szobrára néz Kodály Zoltán egykori lakóháza, mely ma múzeum. A Lukács-cukrászda bejáratát egy bank előcsarnoka rejti, barokkos hangulatú terme még a régi.

Az Andrássy útról a főváros legelegánsabb, legünnepélyesebb tere, a Hősök tere vezet át a Ligetbe.

A Liget nem csupán a főváros legnagyobb (1 km2) parkja, hanem sokféle szórakozásra, pihenésre csábító, népszerű „kirándulóközpont” is.

A Liget előterében a Millenniumi Emlékművet a honfoglalás ezeréves évfordulóján, 1896-ban kezdték építeni (Zala György szobrász és Schickedanz Albert építész).

A Hősök tere közepén a Nemzeti Hősök Emlékköve (az Ismeretlen Katona sírja) külföldi állam- és kormányfők koszorúzási helye. Mögötte a 85×25 méteres oszlopcsarnok (1896-1929) széleire a Háború és a Béke szobrai, a két oszlopsor párkányának külső peremére a Munka és a Jólét, valamint a Tudás és a Dicsőség eszméit kifejező művek kerültek. Az oszlopok közeit magyar királyok és a Habsburgok elleni függetlenségi harcok hadvezérei és politikusai foglalják el – bronzba öntve.

A Millenniumi Emlékmű középpontjában 36 m-es korinthoszi oszlop áll. Tetejére 1901-ben a jobbjában a Szent Koronát, baljában az apostoli kettős keresztet tartó, csaknem 5 m magas -1900-ban a Párizsi Világkiállításon Grand Prix-díjat kapott – Gábriel arkangyal is felkerült. Az oszlop talapzatán Árpád fejedelem és a hét vezér lovasszobrát helyezték el.

A tér nagyszerű látványát az oldalait lezáró épületek is fokozzák. A klasszicizáló homlokzatú Szépművészeti Múzeum timpanonjában az olimpiai Zeusz-templom szoborcsoportjának mása látható (1900-1906), bent az ország legjelentősebb képzőművészeti gyűjteménye. A madridi Prado után a Szépművészeti Múzeumban található a legtöbb El Greco-kép. Alig akad olyan mestere az európai művészet évszázadainak, akinek ne lenne itt legalább egy alkotása. Antik műveknek is ez az otthona.

A túloldali, eklektikus-neoklasszicista Műcsarnok (1895) az ország legnagyobb képzőművészeti kiállítóhelye. Mindkét épületet Schickedanz Albert és Herczog Fülöp jegyzi építészként.

A Műcsarnok háta mögötti részt „csizma” térnek hívták, mert itt állt az 1956-ban felrobbantott Sztálin-szobor, melynek csak a bronzcsizmás talapzata maradt meg. Helyére került Pátzay Pál Leninje. De úgy látszik, nálunk nemcsak a könyveknek van meg a maguk sorsa, hanem a szobroknak is: Lenint már nem kellett robbantani, békésen leemelte egy daru, és elvitte a Budafok határában lévő Szoborpark Múzeumba, a többi „elvtárs” közé (XXII. kerület, Balatoni út-Szabadkai út sarok).

A Hősök tere – méreteinél fogva – nagyszabású események színhelye is. Itt tartotta budapesti szentmiséjét II. János Pál pápa, itt ravatalozták fel újratemetése előtt Nagy Imrét. A többszázezres közönségnek még e tér is kicsi lenne, ha nem csatlakozna hozzá a kiszélesedő Dózsa György út, a hajdani május elsejei felvonulások és április negye-dikei parádék színhelye.

A ligeti csónakázótó keleti részében télen műjégpálya működik. Felette hídon jutunk Vajdahunyad vára történelmi épületcsoportjához, amely a román stílustól a barokkig csaknem minden építészeti korszakot megidéz a történelmi Magyarország néhány híres műemlékének hű másolatával. A Vajdahunyad vára eredetileg ideiglenes kiállítási helyiségnek épült az 1896-os millenniumra – fából. A pestiek azonban annyira megszerették, hogy Alpár Ignáccal kőből is megépíttették. Itt kapott helyet a Mezőgazdasági Múzeum (a világ egyik legértékesebb trófeagyűjteményével). A reneszánsz hangulatú „várudvaron” nyaranta szabadtéri koncertek várják a zeneszeretőket, télen, az adventi időszakban főleg a gyerekek kedvence az „élő” betlehemi jászol, szamárral, tehénnel és „valódi Jézuskával”.

Az Állatkert (Állatkerti körút 6-10.) létesítésének (1866) ötletadója Rómer Flóris volt. Megnyitásakor első igazgatója, a regényes életű Xantus János egy zsiráfot vehetett át Erzsébet királynétól. Az Állatkert kerítése, kapuja és némely épülete a magyaros szecesszió Koós Károly által jegyzett irányzatának nagyszerű emléke. Vajon hol élhetnek a világon még elefántok Zsolnay majolikadíszek között?

A Városligetnek ezen a részén egymás mellett épült meg a Vidám Park (sajnos 2013-ban ezen a helyszínen végleg bezárt), a Fővárosi Nagycirkusz és Európa legnagyobb gyógyfürdője, a Széchenyi Gyógy- és Strandfürdő is.

Rejt a Liget még más látnivalót is: a „komoly” Közlekedési Múzeumot és Repüléstörténeti Gyűjteményét, és a „komolytalan” Pecsát azaz Petőfi Csarnokot, a főváros fiatalságának kedvenc szórakozóhelyét. A csarnok melletti, hétvégi Pecsa-bolha (profán hangzásával ellentétben) a legjobb budapesti kirakodó- és zsibvásár.

További turisztikai információk, látványosságok Budapesten.