A trianoni diktátum következményei nagymértékben jelentkeztek az ország gazdasági életében is. A Horthy korszak legfontosabb törekvése tehát a békés revízió, legalább a színmagyar területek visszaszerzése. A kormányok törekvéseik megvalósítását az olasz és a német orientációban vélték felfedezni.
Az első bécsi döntés (1938) és a második bécsi döntés (1940) eredményeként Magyarország visszakapta a Felvidék és Erdély egy részét, de a háborúba sodródása elkerülhetetlen volt az adott európai keretek között.
Az ország 1941 júniusára egy olyan háborúba kényszerült, amelynek emberi és gazdasági vesztességei jócskán meghaladták az első világégését. A tengelyhatalmak oldalán harcoló II. Magyar Hadsereg katasztrofális vereséget szenved a Don-kanyarnál, a háború alatt a harctéren elesett katonák száma meghaladta a 140.000 főt.
Kállay Miklós miniszterelnök óriási német nyomás ellenére a szövetségeseknél próbál tájékozódni Magyarország helyzetéről. A német válasz nem várat sokáig magára, Hitler 1944 márciusára rendeli el az ország teljes megszállását. Horthy az adott körülmények között nem tehetett mást, a német követeléseknek megfelelően Szálasi Ferenc Nyilaskeresztes kormányát helyezte hatalomba. Megkezdődött a magyarországi zsidóság gettókba gyűjtése és deportálása.
Zsidóság helyzete A magyar zsidóság helyzete 1940-től fokozatosan romlott. Az 1944 márciusi megszállás után, a németek állal hatalomba helyezett Nyilaskeresztes Párt kegyetlenkedésének áldozataivá váltak. Német mintára zsidó-ellenes törvényeket hoztak, amelyben a sárga Dávid csillag viselését kötelezővé tették, és elkezdődött a zsidóság gettókba gyűjtése és deportálása. A 800.000-es magyarországi zsidóság felét pusztították el a különböző munka táborok vagy a Nyilaskeresztesek.
1944 karácsonyára a Vörös Hadsereg elérte a fővárost, és elkezdődött a város több, mint két hónapig tartó ostroma, amelynek következtében az épületek kb. egynegyede maradt meg, a Dunán átívelő hidak megsemmisültek. A németek 1945 áprilisában menekültek el az országból.
