A törökök sikertelen 1683-as Bécs elleni ostroma már jelezte az Oszmán Birodalom magyarországi hatalmának a végét. XI. Ince pápa kezdeményezésére a Habsburg Birodalom, Velence és Lengyelország létrehozta a Szent Szövetséget, amely 1686-ban felmentette Budát a 145 éves török elnyomás alól.
A Habsburg ellenes hangulat egyre erősödött, amely aztán 1703-1711-es felkeléshez vezetett. A nemesség és parasztság türelmével játszó bécsi udvar politikájának egyre többen kívántak véget vetni, akár fegyverrel is. II. Rákóczi Ferenc Erdélyben sikerrel egyesítette zászlaja alatt a magyarokat. A szabadságharc elbukott ugyan, de világossá tette a Habsburgok számára, hogy a monolitikus hatalomgyakorlás kilátástalan dolog.
Mária Terézia (1740-1780) és fia II. József (1780-1790) felvilágosult abszolutizmusának idején jelentős változások történtek Magyarországon. A déli lakatlan területekre szerbeket, románokat, szlávokat telepítettek. Jelentős gazdasági és társadalompolitikai változásokat hajtottak végre.
A lakosság 90%-ának a megélhetés továbbra is gondot okozott. A nemesség egy része megértette a társadalmi, gazdasági változtatások szükségességét és sürgette is azt, amely végül függetlenségi harcba torkollott a 19. század közepére.
Függetlenségi törekvések
Az 1848-49-es forradalom, amely szabadságharcba torkollott, az 1848-as márciusi forradalommal kezdődött. Petőfi Sándor és az ifjú forradalmárok széles körű reformokat, egy felelős magyar kormány felállítását, sajtószabadságot és jobbágyfelszabadítást követelték. A szabadságért folytatott harc folytatódott 1848-1849-ben. Gróf Batthyány Lajos, az új felelős magyar kormány miniszterelnöke megszervezte a nemzetőrséget és lerakta a független magyar hadsereg alapjait.
A császári csapatok 1848 szeptemberében zúdultak Magyarországra. A kormány Budáról Debrecenbe helyezte át a székhelyét 1849 áprilisában. Kossuth Lajost választották kormányzó elnöknek, aki sietett kiadni a Függetlenségi Nyilatkozatot, amelyben Magyarországot, önálló Habsburgoktól független országnak nyilvánította.
1849 októbere a megtorlás időszaka. I. Ferenc József katonai segítséget kért I. Miklós orosz cártól, aki 200.000 katonát küldött. Az időközben folyamatosan gyengülő magyar hadseregnek már nem volt ereje a hatalmas túlerővel szemben, miközben a nemzetiségek függetlenségi törekvése tovább rontotta a magyar szabadságharc ügyét.
Az 1867-es kiegyezés eredményeként Ausztria és Magyarország dualista államszövetséget hozott létre Osztrák-Magyar Monarchia néven.
Az Osztrák-Magyar Monarchia jókora részét magáénak mondhatott a mai Közép-Európa területéből. Magyarország határai Belgrádig húzódtak délen, az országhoz tartozott Erdély, amely napjainkban Románia része. Horvátország is része volt, azonban a horvát önállóság megmaradt a Magyar Királyságon belül is. A monarchia ausztriai részéhez tartozott Trieszt, a Tiroltól Prágáig eső rész, sőt a mai Ukrajna egyes részei is.
Magyarország saját kormánnyal bírt, közös ügyek a hadügy, a külügy és ezek fedezetére szolgáló pénzügy. A dualizmus idején Budapest nagyívű fejlődés következtében világvárossá fejlődött. Buda, Pest és Óbuda 1873-ban egyesült Budapest néven. Az új város lakóinak száma a 300 000-et is meghaladta.
